KÖZLEKEDÉSI ÉS MÁS BALESETEK LELKI HÁTTERE
A baleset egy olyan váratlan történés, mely véget vet egy folyamatnak, s ezáltal figyelmezteti az egyént arra, hogy az az irány, vagy az a folyamat, amelyet ő eddig követett a továbbiakban nem tartható, egyéni fejlődése szempontjából nem válik előnyére, s ezért módosítania kell az életvitelén, a különböző koncepcióin, vagy hiedelmein. Súlyosabb esetben a balesetek az egyén életét veszélyeztetik, sőt az sem kizárt, hogy a baleset az élet végét jelenti. Mindegyiknek megvan a maga jelentősége, és a maga üzenete.
Az életveszélyes balesetek leginkább arról szólnak, hogy az egyén térjen már észre, alakítsa át az életét, s tekintse egy újjászületésnek azt, hogy élve megúszta a balesetet. A kisebb kaliberű balesetek, melyek nem általánosan az életet veszélyeztetik, vagy még ha életveszélyes balesetek is voltak, de könnyebb sérülés lett a következményük, azt szimbolizálják ill. arra hívják fel a figyelmet, amit a sérült testtáj analógiája hordoz.
A közlekedési baleset esetében, valami történik, ami miatt az elkezdett mozgás nem fejeződik be. Ez sokféleképpen megjelenhet. Ha gyalog megyünk, eleshetünk, eltörhetjük a lábunkat, beleeshetünk egy gödörbe, lezuhanhatunk valahová, vagy éppen a magasból zuhan ránk valami, elüthet egy autó, fejetlenül rohanunk és nekimegyünk egy oszlopnak, és még sorolhatnánk. Ha járművel közlekedünk, akkor kétféle lehetőségünk van, vagy másokra bízzuk rá az életünket, vagy magunk vezetjük a járművet. Mindennek nagyon fontos szimbolikus jelentősége van, vizsgáljuk meg őket közelebbről!
A zuhanásos eseteknél gyakori a zúzódás, csonttörés. A zuhanás azt jelképezi, hogy valahonnan olyan hatás ér minket, hogy nem vesszük észre és ránk esik valami.
Hol és mi tört el bennünk, esetleg hol rekedtünk meg, mivel kapcsolatban félünk és inkább egy gödörbe esünk, csakhogy ne kelljen szembenézni a félelmeinkkel? Mekkora feladat szakadt a nyakunkba, amit valójában nem mertünk felvállalni, és végső de talán legizgalmasabb kérdésként, lehet hogy tudat alatt nem akarunk eljutni a kitűzött célunkhoz?
Ha mások vezetik a járművet, amelyen utazunk és baleset ér minket, az egy nagyon kemény szembesítés és nagyon komoly üzenet: „másra bíztuk az életünket, aki nem segít abban, hogy eljuttasson minket a célunkhoz”. Gondolkodjunk el az életvezetés kifejezésen, ha mi vezetjük a járművet, az jelenti azt is, hogy mi vezetjük az életünket. Ha más teszi ugyanezt, akkor ő rendezi el, ő irányítja, ő szervezi az életünket, s esetleg ő viszi szakadékba, nem csak a sajátját, hanem a miénket is. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy ezentúl ne üljünk be egy mások által vezetett autóba, vagy ne szálljunk fel egy vonatra, villamosra, repülőgépre, hiszen ezt lehetetlenség volna megvalósítani. Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen nézzük meg, hogy kire bízzuk az életünket, ill. gondolkodjunk el azon, hogy a mindennapi életben mennyire van elegünk abból, hogy mások irányítanak, mennyire hagyjuk, hogy irányítsanak és mennyire akarunk kiszállni ebből a helyzetből
Érdemes végignézni azokat az összefüggéseket is, mikor mi magunk vezetjük a járműveket és úgy ér minket baleset. A legizgalmasabb, ha frontálisan ütközünk egy másik járművel, vagy nekimegyünk valaminek. Pl: fának, korlátnak, falnak, stb. Egyértelmű, hogy nem tudunk tovább menni.
Az irány és ahová menni akartunk, nem jó. Abból az irányból szembejött egy ellenenergia és álljt parancsolt nekünk, sőt ha a két erő eredőjét nézzük, a szembejövő erő legszívesebben hátra tolt volna minket, hátra, visszafelé, oda ahonnan elindultunk. Egy fal, vagy egy fa jelképezi azt a gátat, amely nem engedi meg, hogy tovább menjünk.
Ha hátulról futnak belénk, ebben az esetben a sorstól sürgető jelként kell értelmeznünk, hogy nem haladunk elég jól, elég gyorsan, s valaki besegít ebbe. Menjél már!”
Ha oldalról jönnek belénk, akkor valamilyen irányba térítik el a járművet. Ha jobbról jönnek belénk, akkor balra térítenek el. Ennek következtében azon kell elgondolkodnunk, hogy esetleg nem adtuk meg a jobbkéz-szabályt, nem ismertük fel, hogy az adott helyzetben kié a pálya, s a baloldal felé, a passzív oldal felé térít el minket a sors. Ha viszont balról jönnek felénk, akkor aktiválni akarnak, hiszen a jobb oldal felé térítenek el, s ebből az következik, hogy bátrabban kell kiállnunk magunkért. Mondhatjuk azt is, hogy egy ilyen esetben azt hittük, hogy nekünk van elsőbbségünk, hiszen mi voltunk jobbról, a másik meg balról nem adta meg az elsőbbséget, ezért hajtott belénk. Ebben a logikában is van igazság, de ha közelebbről megvizsgáljuk, lehet, hogy a bizonytalanságunkat értelmezte félre a közlekedés másik szereplője. Tehát ismét oda lyukadunk ki, hogy legyünk határozottabbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mondhatunk le a jobbkezes elsőbbségünkről egy adott esetben. Ha ezt megtesszük, azt tegyük határozottan. A közlekedés során másképp is érhet minket baleset: felcsapódhat egy kő a szélvédőre, kaphatunk egy defektet, hatalmas szél következtében valami ráesik az autónkra (fa, tábla, stb.), egy teherautóról elszabadul egy láda, felrobban valami mellettünk. Mindig az igén kell elgondolkoznunk. Mi robban fel az életünk más területén? Mi az, ami ránk zuhan teherként, ami alól nem tudunk elszabadulni? Mi az, ami a szemünkbe pattan, mondhatnánk: szinte kiveri a szemünket (szélvédőnket)? Az élet mely területén kaptunk defektet? Hol kellene leeresztenünk és kicserélni „a guminkat”? Ha megcsúszunk egy jeges úton, hol és milyen módon csúszott meg az életvezetésünk? Hol voltunk magabiztosabbak a kelleténél? Bejegesedett a kocsink ajtaja és nem tudunk bejutni, mi hol zárkóztunk be érzelmileg, stb?
Megeshet, hogy „elveszítjük az egyensúlyunkat" vagy „kicsúszik lábunk alól a talaj", „elveszítjük az uralmunkat valami fölött", aminek következtében „kizökkenünk a kerékvágásból". Máskor meg nem tudjuk „tovább fékezni magunkat". A közlekedéshez hasonlóan az életben is „kisodródhatunk az útról", „árokba csúszhatunk", „irányt téveszthetünk", „kiröpülhetünk egy kanyarban" vagy éppen „koccanhatunk valakivel".Balesetnél a lehetséges lelki ok lehet a magatehetetlenség, a kitörni vágyás és elfojtott agresszivitás. A leggyakoribb lelki ok pedig a lelkiismeret-furdalás, sok esetben így büntetjük meg saját magunkat. Ha gyakran történnek velünk kisebb-nagyobb balesetek, ez figyelmeztetés lehet, hogy letértünk a helyes útról. Próbáljunk magunkba mélyedni és megtalálni életfeladatunkat.
Szeretnél segítséget az elemzésben?
Fordulj hozzám bizalommal!
Nyitrai Angelika - coach, életvezetési- és párkapcsolati tanácsadó, szexuálpszichológiai konzulens, "face to face" tréner, személyiségfejlesztő
Irodáim:
1. Budapest, VIII.kerület , Bíró Lajos utca 23
2. Párkány, Hlavná 65 , Szlovákia
3. Komárno, Dunajské nábrežie 10.
telefon: +421 908 443 001
e-mail: info@gpsazelethez.hu
Hétfő - Vasárnap: 9.00 - 20.00
forrás: Kalo Jenő